Angyal vagy Démon???
Sziasztok!
Tudom-tudom most elég sok napig nem írtam.... :) Ahogy a mellékelt ábra mutatja, nem biztos, hogy ez a ,,minden nap írok" dolog össze fog jönni, de nagyon igyekszem! Komolyan! :D
Amúgy otthon voltam, sütöttem, meg közben Apával is zajlottak a történések, azt is meg fogom írni, de közben tegnap történt egy olyan dolog, amit hamarabb szeretnék megosztani veletek.
A lényeg, hogy tegnap jöttem vissza Debrecenben....
Egy kedves ismerősöm anyukáját sajnos műteni kell és felajánlottam, hogy ha gondolják, akkor nagyon szívesen vigyázok a lányukra, pár napot maradjon nálam, így bármikor be tud menni a kórházba...
Nah tegnap este el is hozták a kislányt.
Tudni kell, hogy ők Jehova tanúi. Sejtettem, hogy a gyönyörűségem, az Angyalom nem fog nekik tetszeni, de mondom úgyis fogják látni, hát megmutatom nekik a tetoválást.... Gondoltam lesz ami lesz, esünk túl rajta... Ledöbbentek.... A tablet-en megkeresték és felolvasták nekem, hogy erről Jehova mint mond. A lényeg az az igazából, hogy Ő úgy teremtett meg minket, ahogy jól vagyunk, nem szabad megvágni a testünket, főleg nem lenne szabad Angyalt tetoválni, mert egyébként is Jehova az Angyalokat a férfi képére teremtette és ők amúgy embereket ölnek, nagyon erősek....
"Egyértelműen az angyalok jelenléte az is, amikor valamit csak úgy megteszel anélkül, hogy értenéd, miért. Ilyenkor mondod, hogy nem tudom, miért mondtam; nem tudom, miért jöttem ide; nem tudom, miért tettem, de ezt kellett mondanom, tennem, ide kellett jönnöm. Ezek az esetek mind a szeretet nevében történnek. Nem tudatosan, mert az ego nem ilyen nagylelkű." (Berente Ági)
Tudjátok úgy voltam ezzel a témával, hogy szerintem mindenkinek szabad akarata van eldönteni, hogy miben hisz és miben nem... Én például volt, hogy elmentem velük a Gyülekezetbe. Meghallgattam mit mondanak, ha náluk vagyunk és eszünk, imádkoztam velük, azokról a dologról, amiket ők nem tartanak helyesnek nem beszéltem a kislánynak, mint angyalok, álomfogó.... Én elfogadom és tiszteletben tartom, hogy nekik mi a fontos.
Nekik viszont sok dolog, amit én szeretek és ami hozzám tartozik nem helyes!
Tegnap este miután a szülők hazamentek, én felmentem Edihez. Mondtam a kislánynak, hogy nem sokára jövök, de ő jönni akart. Mondtam neki, hogy de Edit ti nem szeretitek, biztos, hogy jössz... Azt mondta igen... Beszélgettünk, Edi megnézte mit lát vele kapcsolatban... Kérdeztem a kislányt, hogy úgy látod, Edi gonosz? Rossz ember? A válasz az volt, hogy nem. Este Edi mikor ment aludni, elköszönt és adott a kislánynak is egy puszit... Amit a kislány maga sem tudott, hogy helyes e... Este beszélgettünk az Anyukájával Skype-on... Persze ez volt a téma...
Az én vallásom egy igen spéci vallás... Már lehet írtam róla... :) Én hiszek Istenben, minden este imádkozok. Megköszönök mindent, amit kaptam... A jót is, a rosszat is... Van Hála naplóm, amiben minden nap le is írom ezeket. Templomba épp nem járok, de nekem egy pap se mondja azt, hogy az Isten szereti a jókedvű adakozókat, mert én azt gondolom az Isten mindenkit szeret! Jézus megváltott engem is, meg bárki mást is! Az én elvárásaim, szabályaim másokkal, de leginkább magammal szemben nem éppen alacsonyak! A hűség, az egyenesség, a szeretet, meg megbecsülés... Mind elvárás, de én magam is megfelelek nekik, betartom ezeket! Istenen kívül azt gondolom, hogy van egy csomó olyan dolog, ami megkönnyíti az életünket... Számmisztika, horoszkóp, természetgyógyászat, Edi.... Ha a barátaimat megkérdezitek, hogy Barbiról mi jut eszetekbe, tuti biztos, hogy ezek sorolni fogják... Ez vagyok én! Én így vagyok Bakti Barbi. :)
Megkérdeztem nem olyan régen a tesóm keresztanyját, hogy mi reformátusok hiszünk e abba, hogy vannak látók... Persze a választ nagyjából tudtam előre, nem! Kérdeztem, hogy de Angyalok vannak? Azt mondta van....
Szóval spéci az én hitem... Ez tuti! De nekem ez így jó! Én így szeretem magam, én kijelentem, hogy Istennek tetsző életet élek és ha majd el kell számolnom, én oda fogok állni sé vállalom, hogy ez az én életem, én így érzem magam értékesnek, jónak!
Nah vissza a Skype-hoz... Beszélgettünk... És kicsit azt éreztem, hogy amennyiben én nem vagyok hajlandó mondjuk Edinát elhagyni, vagy nem vagyok hajlandó felhagyni ezekkel, akkor ők nem akarnak majd velem többé barátkozni.... Amikre most így hirtelen tisztán emlékszem: (idézek)
- Nem akarom én megmondani neked, hogy kivel barátkozz!
-Mi téged féltünk! De nekünk Jehova az első és ha azt érzem, hogy valaki átesik a másik oldalra, el kell gondolkodnom azon, hogy van e értelme a kapcsolatot tartani.
- Érted te mit akarok ezekkel mondani!
- A Biblia kimondja, hogy nem szabad azokkal tartani a kapcsolatot, akik démonokkal kapcsolatban vannak!
Az egészből azt éreztem, hogy ha ezt így folytatom, akkor ennyi volt ez a barátság... Egy barátság tényleg ettől függ? Attól, hogy én miben hiszek és miben nem? Nem az van a Bibliában, hogy szeressünk mindenkit? Nem Isten foga majd egyszer mikor elé kerülök megmondani, hogy jó ember vagyok sem? Azt éreztem, hogy én ettől a tetoválástól már valami Démoni Bakti Barbi lettem, nem az aki eddig voltam... DE ÉN ETTŐL MÉG ÉN VAGYOK! Semmi nem változott. Attól, hogy velük nem erről beszélgetek, attól még ezek hozzám tartoznak... Meghallgatom, hogy Jehova erről mint mond, tanít, de nem vagyok én köteles aszerint élni.
Edire visszatérve.... Ő valami fő-fő gonosz amúgy! Mert amit ő csinál, az nagyon rossz, szerint Edi csak AZT HISZI, hogy segít az embereknek... Neki ezt abba kellene hagyni és normális munkát keresni.... Mert még lehet, hogy Ő is úgy jár, mint egy másik nő... Aki jósolt kártyából, de tanú akart lenni... És Pesten egyszer csak egy megállóban valami felemelte és odavágta a villamos elé és meghalt... Ezt sokan látták ott és ezt azzal magyarázzák, hogy a démonok, akik vele maradtak, mert amikor jósolunk, akkor a démonok velünk maradhatnak, kapták el és ölték meg, nem engedték, hogy tanú legyen és olyan életet éljen amilyet kellene, hogy éljen....
Hmmm.. Szerintem akkor nekem is van ,,démonom", akit én Angyalnak hívok, olyannak amilyet az én vallásom ismer.... Például ott van Imi, vagy Magdici, akik már nincsenek velünk, de sokszor van olyan, hogy érzem, h valaki megfogja a vállam, a lábam... Tegnap míg Skype-on beszéltünk, akkor is éreztem, hogy megfogta valaki a lábam... Nah akkor most ott volt egy démon???? Nem ott volt egy Angyal!!!!
Jah és úgy éreztem, hogy ezek a dolgok olyanok, mint egy betegség... És én ezt rájuk tudom ragasztani... De az én Angyalaim nem bántanak, nem fognak velük hazamenni és ott rosszat csinálni. Mert ők nekem jöttek segíteni!!!!
Ohh volt még egy történet... Egy ismerősök nem régen meghalt egy motorbalesetben. A fiú anyja el akart menni jósnőhöz, hogy megtudja baleset volt, vagy a fiú döntött így... A szülők közül az Anyuka azt mondta, hogy ha el fog menni jóshoz, a házába többet nem fog bemenni! Nah most akkor az én házamba se jönnének, ha tudnák, hogy Edi szokott ide jönni???? Vagy most akkor hogy van ez???? :D
Nem értem... Nem értem... Nem értem....
Szóval a tegnap esti elalvás előtt, meg most reggel, ahogy felkeltem csak ezen jár az eszem....
Én jó ember vagyok, én segítek, akinek tudok, nekem szép lelkem van (bár állítólag ez nem elég...), és nem fogom Edit elhagyni, megváltoztatni a hitem, a gondolataim, az élethez való hozzáállásom, megváltoztatni magam, csak azért mert mások szerint ez gonosz vagy rossz... Én így vagyok Bakti Barbi, én így vagyok az, aki a tükörbe bármikor belenéz és büszke arra, hogy ilyen!
További szép napot kívánok Nektek! Pusziiii :) <3