Tengerpart, naplemente, olvasás, fejlődés...
Sziasztok!
Elnézést kérek az eltűnésért, de vasárnap sikerült hazaérni a nyaralásból, azóta meg tortáztam is... Most jutottam el idáig... :D Cserébe viszont azt gondolom sok okos dolgot tudok megosztani veletek. :)
Még a nyaralás előtt ezt mondták nekem: olyan, mintha nyíltan pletykálnál az emberekről. A nyaraláson ezen is sokat gondolkodtam. Meg kell tanulnom, valahogy úgy leírni, hogy mi történt, hogy neveket nem írok, de a tanulságot mégis megosztom veletek. Szóval ma erre fogok törekedni. :)
Amúgy az első írásokban kijelentett ,,minden nap igyekszem írni", tuti megdőlt! Akkor fogok írni, amikor időm engedi, illetve, ha történik olyan dolog, amit szeretnék veletek megosztani. :)
A nyaralás szuper volt. :D 28 évesen mondjuk szülőkkel nyaralni nem a legegyszerűbb, de Apa csak úgy sürgött-forgott körülöttem is! :D ...mert Anya körül amúgy is szokott. :D
A hetet annak a jegyében akartam tölteni, hogy figyeljek oda arra, hogy ne ítélkezzek. Ugyanis indulás előtt erről is tájékoztattak.... Mindenkit, szinte azonnal képes vagyok elítélni, még pedig az alapján, hogy az én értékrendemnek megfelelnek vagy sem.... Ez pedig hiba. Mert nem tudhatjuk, hogy ki, mit, miért csinál... Azt olvastam a face-en, hogy ne ítélkezzünk addig, míg nem tudjuk a körülményeket. Így aztán mikor elkezdtem ítélkezni, sokszor még Anya is mondta, hogy ne ítélkezz, mindenkit olyannak fogadunk el, amilyen. :)
Imádom a naplementét.... Volt, hogy órákkal hamarabb kiültem egy napágyra és néztem ahogy folyamatosan megy le a nap.... Közben olvastam, meg rengeteg gondolkodtam magamon. Hogy mi az, amit jól csinálok meg mi az, amit nem.... :S
A nyaralás alatt rájöttem, hogy valóban venni kell a fáradtságot és megismerni a másikat, mielőtt véleményt alkotunk, főleg mielőtt elítélünk valakit.... Sok minden múlik a körülményeken... Sőt!
Mióta hazajöttem még inkább meg akarom érteni az embereket. Tudni akarom a miérteket. Például, hogy mi visz rá valakit arra, hogy megcsalja a párját, vagy hogy kihasználjon embereket...
Nem tudom ti csináltok-e ilyet, de míg vártunk a vonatot, amivel indultunk Horvátországba, ott ültünk a Keletiben és néztem az embereke.... Mindenki rohant. Mondjuk valószínűleg ezért sem szeretnék Pesten élni... Olyan közönyösek voltak az emberek... Az általános iskolás osztályfőnököm azt mondta egyszer, hogy őt vagy utáljuk, vagy szeressük, de semlegesek ne legyünk, mert az a legrosszabb! Én szeretek érzelmet kiváltani az emberekből, jó mondjuk inkább szeretet, mint haragot... :D De amúgy ugyanez az osztályfőnököm mondta is Anyának, hogy nah én a végletek embere vagyok. Vagy szeretek, vagy utálok. :) Ami ha így belegondolunk nem biztos, hogy jó.... Tudjátok azt úgy-e, hogy amilyen érzelmeitek vannak, olyan rezgéseitek vannak és azt vonzzátok be. Tehát ez a vagy utáljuk vagy szeressük egymást helyesen úgy kellene csinálni, hogy a negatív gondolatokat, érzéseket elfelejteni.... Mert azzal negatívat vonzunk az életünkbe. Az mondjuk már más, ha minket utálnak... Mert az nem a mi dolgunk, neked azzal nem kell foglalkozni. Ez így van és kész. :) Ezzel birkózzon meg illető.
Ezzel pedig az ítélkezést meg is oldottuk... Ismerj meg mindenkit, tudd meg az okokat és csak ezután legyen véleményed. Mindenki okkal érkezik ez életetekbe és ahogy Edi szokta mondani, egymás tükrei vagyunk. Nézd meg mit mutat neked a másik. Mit csinálsz jól vagy rosszul és ha valamivel nem vagy elégedett, változtass!
Sokan elfelejtik, hogy ez az élet nem olyan hosszú... Bármi történhet, amikor Isten azt mondja, hogy itt ennyi volt, menned kell hozzá. A múlt héten volt egy baleset Nagymacsnál. Egy 23 éves fiú halt meg, akinek előtte való nap volt a szülinapja. Olyan hülyék vagyunk mi emberek, mindig várunk valamit, hogy majd boldogok leszünk ha.... De mi van, ha nincs több ha...??? Anyukám erre szokta mondani, hogy lehet hogy van menny és lehet, hogy majd ott is élünk tovább, de ő most él, ő most akar szép helyet látni, most akar jó kajákat enni, most akar boldog lenni!
...és akkor el is jutottunk oda, hogy a jelenben kellene élni! Miért van az, hogy szomorúak vagyunk a múlt miatt? Miért van az, hogy félünk, hogy mi lesz a jövőben? ...és miért van az, hogy elfelejtjük megélni a MAI napot???? Nagyon sokéig tartott míg ezt a sok okosat magam is el kezdtem gyakorolni. Képzeljétek el, hogy tit is tudatosan odafigyeltek a gondolataitokra.... Pl. Az exeim szavai nagyon sokáig meghatározták azt, h én mit is gondoljak magamról. Hogy egy kapcsolattól mit várhatok el. Azt gondoltam lentebb kell adni! De tudjátok mit?! Nem adom lentebb!!!! Attól, hogy ők azt a lécet nem bírták megugrani, még létezik olyan aki megtudja, nem hiába vágyunk ilyen vagy olyan férfira!!! Tanuljátok meg értékelni magatokat! Higgyétek el, hogy értékes emberek vagytok és megérdemlitek, hogy boldogok legyetek.
Tavaly ilyenkor, amikor a nagy lagzik időszaka van, teljesen kétségbe voltam esve attól, hogy egyedül vagyok. Erre persze Edi mindig azt mondta, hogy ha te egyedül vagy, akkor én is... :) Milyen fura, hogy a barátokat elfelejtjük, és azt hisszük csak párral lehet teljes az élet... Ez hülyeség. Én rájöttem, tök jó így egyedül. Mert nekem nincs szükségem arra, hogy bárki irigykedjen arra, hogy több a fizetésem, hogy én megtehetem, hogy megveszek egy laptopot, én nem akarok lejelentkezni, hogy mikor hol vagyok, meg kivel... Szóval rájöttem, hogy ha az exek közül bárki megkérte volna a kezem, tuti tök boldogtalan lennék most.... De arra is rájöttem, hogy pl. most jönne valaki, akivel elkezdünk egy kapcsolatot, de egy idő után rájönnék, hogy ez nem megy, nem haboznék, leülnénk beszélgetni és ha nem tudunk közös nevezőre, nem várnám a csodát... SENKI NEM TUD GYÖKERESEN VÁLTOZNI! Ha valaki nem szereti a munkát, nincsenek céljai, nem törekszik arra, hogy haladjon az életet, az mindig is ilyen marad!
Amúgy tudjátok azt, hogy nagyon sok tulajdonságot átveszünk a szüleinktől, amiről azt gondoljuk, hogy így a helyes???? Pedig amúgy nem.... :D Anyának Mama mindig azt mondta, hogy amilyen virágot szakítottál, azt kell szagolni... Nah nekünk Anya ezt soha nem mondta.... És amúgy elég nagy hülyeség is. :S Ha tizenéves korodban úgy gondoltad X vagy Y jó lesz, de közben rájöttél, hogy nem, akkor egész életedben boldogtalan leszel???? Nah NEEEEM!!! Én nem leszek! Te se légy!
Meséltem róla a családban milyen gondok vannak... Anyának én mindig azt mondtam, hogy de ő az én apám!!!! ...és ez igaz is, de akkor még nyilván nem tudtam, amit most tudok... Ez az egy életünk van és baromira nem azért kaptuk, hogy szenvedjünk!!!!!! Lépjetek!!!! Amúgy a magyar társadalom legnagyobb baja szerintem pont ez.... Mi olyan jól tudunk nyávogni, hogy ez vagy az nem jó, de olyan jól tudunk ebben a rosszban benne maradni is... Nem vagyunk hajlandók megmozdulni! Csak nyávogunk. Nah én az ilyen embereket leépítem.... :) Egy kedves ismerősöm nem rég azt mondta, segíteni csak annak kell, aki kéri, hogy segíts... Így most én is így teszek... Ha van aki szeretné, hogy segítsek, ott leszek, de ha nem kéri, nem akarja, akkor elfogadom, de kiléptetem az életemből....
...és akkor már a kihasználásnál járunk... Biztos vagyok benne, hogy sokszor éreztétek már, hogy kihasználnak titeket! Lehet ezt érzelmileg, vagy anyagilag.... Meg biztos eszetekbe jutott már az a szuper kis mondás, hogy majd a jó-szíved fog a sírba tenni! Nah engem nem!!!! Meg szeretném, ha téged sem!!!! :D Régen úgy volt, hogy úton útfélen adtam kölcsön, ott voltam, ha kellett, segítettem... Nah mára eljutottam oda, hogy nincs nekem a homlokomra írva, hogy használj ki! :D Elég volt! Én a pénzemért keményen megdolgozok, azért, hogy a szívem ilyen megint csak! Senkinek nem fogom hagyni, hogy kihasználjon! Amilyen a mosdó, olyan a törölköző! Nem vagyunk mi szeretetszolgálat, meg bank.... Te legyél az! Semmi értelme! De arra számolj, hogy ilyenkor lesz az, hogy közlik veled, hogy de megváltoztál.... Már nem vagy olyan mint régen... ...és valóan! :) ...és majd nem is keresnek annyira, mert látni fogják, hogy már nem vagy kihasználható és ezek az emberek eltűnnek az életedből.... DE! Ezt ne sajnáld! Rájuk nincs szükséged! Meg amúgy is! Ők azért tűnnek el, hogy legyen hely az új embereknek! :) Ami még ezzel kapcsolatban nagyon fontos, hogy ne legyen lelkiismeret-furdalásod miattuk! Én általában úgy szoktam, hogy ha valami nem tetszik, közlöm. El szoktam mondani, hogy ha ez meg ez nem változik, annak ez meg ez lesz a következménye.... Van aki felismeri, hogy valóban igazam van, ők a kevesek! A legtöbben egyből ágálnak, hogy ezt hogy képzeled, hogy ez túl sok... De ha a szívedben tudod, hogy mindent megtettél, lehetőséget adtál, de mégsem éltek vele, az nem a te felelősséged! Az a másik baja, azzal küzdjön meg ő....
Amiről még írni szeretnék, az egy könyv... A nyaraláson elkezdtem olvasni John Gray könyvét, aminek a címe: A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek. Ez a könyv, valami fantasztikus. Ajánlom a nők, de a férfiak figyelmébe is! A könyv lényege az, hogy a nők és a férfiak tejesen máshogy működnek, Mondatokat máshogy értünk, mások a szükségleteink, más tulajdonságokat tartunk fontosnak... De mégis van valami párhuzam. Talán a beszélgetést emelném ki. De azt a faját, hogy leülünk, elmondjuk mi a gond, veszekedünk egyet és megsértődve otthagyjuk a másikat. Legyetek nyitottak, addig magyarázzátok a nézeteiteket, míg a másik is úgy fogja érteni a mondataitokat, ahogyan ti. Igen, ez egy elég hosszadalmas dolog, de szerintem megéri. Higgyétek el, hogy egy-egy mondaton nem ugyanazt érti a nő és a férfi. Mivel még nem értem a könyv végére, így erről többet most nem írok, de ha befejeztem ígérem összefoglalom! :)
Hmmm azt hiszem ennyit gondoltam most... Remélem már fejlődtem és nem pletykálkodásnak tűnik, de mégis sikerült elmondanom a gondolataimat.... :D
Legyen csodaszép napocskátok! Szeretlek titeket! :D Pusziiii :*
