Sziasztok! 

Ott jártunk, hogy pénteken este megérkezett tesóm Debrecenbe... Szegénykémet egy nagyon lepukkant koliba költöztették át a nyárra, így ha teheti eljön onnan... :D 

Pénteken még gond nem is igazán volt... :D Vacsira Gyros tál, kis beszélgetés... Szombaton csavarogtunk. :D Én vezettem!!! Szupi volt. :D Mondjuk mehetne jobban is, de... :) Voltunk vásárolgatni, túrkálni, meg voltunk az uncsinknál. Nem régen költöztek Józsára, van egy nagyobb lányuk, meg van egy ikerpár... Egy fiú, egy lány és a lányra Bakti Mama mindig azt mondja, hogy olyan, mint én.... Hatalmas barna szeme van, kis barna bőre! :D Most elég gyorsan fel is oldódtak.... Sokat nevettünk, meg játszottunk, nagyon aranyosak voltak. :D 

Este szalonnasütés... Meg kis beszélgetés... Edi is lejött. :D 

Vasárnap meg nagy összeveszés... :S Az egész abból indult ki, hogy tesóm olyan, mint apa. :D Ha nem dolgozol úgy, ahogy ő kitalálták, akkor már baj van és mérgesek lesznek... Jah és persze a fejükre van írva... Nah hát tesómmal olyan jól sikerült összeveszni, hogy a főzés közepén itt is hagyott.... 

...és így visszanézve az esetre elszúrtam a dolgokat. 

Nem olyan régen mentem Nyiregyre. Úh lehet már le is írtam, de akkor még egyszer... :D Megnéztem mikor megy a troli, persze rossz oszlopot néztem, mert már akkor tanítási időszak volt. Elértem a vonatot, viszont nem tudtam jegyet venni, bérletem az volt... Kimentem a peronra, oda-vissza járkáltam, baromi mérges voltam. Aztán csak így azon vettem észre magam, hogy azt kérdezem magamtól, hogy most ezt miért is csinálod? Ettől előrébb leszel? Most ez így történt, gondold végig, hogy hogyan oldhatod meg... :D Nah és ezt tettem, megbüntettek a vonat, nah bumm, történt már ilyen, legközelebb jobban odafigyelek.

Tesómmal is ezt kellett volna tenni... Megkérdezni tőle, hogy mi a gond... És végiggondolni, hogy mit tudok ezzel kezdeni. Nekem akkor abban a pillanatban mi a megfelelő, mit akarok csinálni...

Milyen hülye világot élünk, mindig másoknak akarunk megfelelni.... De miért???  

Edikém szokta azt mondani, hogy azt csináld, amit szeretsz! Amihez kedved van! ...és tudjátok milyen hálás vagyok Istennek azért, hogy a munkám is az, amit szeretek, hogy amit hobbiként csinálok, azt is imádom!? Mert én azt vallom, hogy például, ha 20 éve dolgozol valahol, amit utálsz, de nem teszel semmit, hogy azt tehesd, amit szeretnél, az a te hibád! Miért nem teszel ellene? Nah és ha még ilyenkor nyávognak is hozzá, attól meg falnak megyek! Ez a tipikus magyar mentalitás... Nyávogok, mert nem jó, de semmit nem teszek, hogy máshogy legyen! 

Az elmúlt napokban sok mindent tanultam... El kell fogadnunk egymást! Olyannak, amilyen. Sosem lesz két ember teljesen egyforma, mindig lesz valami, amiben nem értenek egyet. De ezt így kell elfogadni! Persze, beszéljük meg a dolgokat! Mert, ahogy Krisztim szokta mondani, minden érmének két oldala van. Meg kell nézni a másik ember nézeteit is. Mert semmit nem látunk ugyanúgy! Én ezért szeretek emberekkel beszélgetni... Jó, néha sikerül egyből elítélni őket. De eddig még valahogy mindig sikerült boncolgatni a dolgokat és sikerült megértenem őket.

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én mindenkinek segíteni akarok! :D Meg akarom oldani az életét, boldogabbá akarom tenni, meg akarom mutatni a kiutat abból a helyzetből, amiben van és ahol nem boldog... Nah ezzel kapcsolatban is tanultam mostanában! Már nem egy, de nem is kettő tanítvány, barát mondta nekem, hogy: ,,Barbi, nem lehet mindenkinek segíteni! Nem tudsz mindenkit megmenteni! Értsd ezt meg!" ...és igazuk van. De nekem ezt olyan nehéz belátni... 

Meg kell tanulnunk szelektálni! Kik azok, akikkel kell és érdemes foglalkozni és kik azok, akikkel nem! Igen baromi kegyetlenül hangzik, de igaz. Nekem konkrétan nincs időm, meg bevallom őszintén energiám sem mindenkire! Már nem keresek mindenkit, meg nem írok mindenkire rá hetente, hogy héj hogy vagy...? Erre kettő darab idézetem van, amit tényleg igyekszem be is tartani:

Több olyan barátom is van, aki baromi rossz kapcsolatban él. Tudják is, hogy nem boldogok, de nem tesznek semmit...Csak várnak...  

"Várunk. Az idő múlik, de mi csak várunk. A pillanat elmúlik és a múlt része lesz, és mi csak várunk. Várjuk, hogy elmúljon a hideg, hogy elálljon az eső, hogy véget érjen a fárasztó nap, hogy elteljen a hét, hogy egy jobb helyen legyünk, hogy elmúljon az unalom, hogy elmúljon a bánat, hogy megértsük, hogy elfelejtsük, hogy megbocsássunk, hogy megbocsássanak, hogy kisüssön a nap, hogy eljöjjön az igazi, hogy viszont lássuk őt, hogy eljöjjön a nagy nap, hogy hazamehessünk, hogy elmehessünk, hogy erősek legyünk, hogy meg merjük tenni, hogy változzanak a dolgok, hogy eljöjjön a nagy lehetőség… Várjuk, hogy elkezdődjön, várjuk, hogy elmúljon. Csak várunk, mindannyian mást, és sokszor csak a várakozásnak élünk, amely betölti mindennapjainkat. Óráinkat, perceinket, és eközben elfelejtünk a pillanatnak élni. Elfeledkezünk a pillanat erejéről, amely a kezünkben van, amely mindvégig a kezünkben volt. És közben elsuhan, várunk, és közben, szépen lassan, eltelik az életünk."

Elgondolkodtató, nem? Miért felejtünk el boldogok lenni ma, most????? Miért gondoljuk, hogy majd holnap jobb lesz, vagy majd ha ezt vagy azt megvettem, boldogabb leszek? Hiszen, ha ma nem vagyok az, holnap sem leszek!

Akkor most egy kicsit erről, hogy miért gondolom, hogy rövid az élet... Volt egy barátom, Iminek hívták. 2009. március 6-án halt meg. Kórházban volt, megműtötték, úgy volt, hogy majd ha kijött találkozunk, mert előtte csak egyszer találkozunk, február 7-én az Atlantisban... Ahol szerelmet vallott, de mivel épp volt párom, nagyon nem tudtam ezzel mit kezdeni... Kedden műtötték, 9 órakor írta sms-t, hogy kihozták, jól van, minden ok, majd keres... Aztán csütörtökön jártam matek órára, egyetem után hazajöttem, míg pakoltam a gépet bekapcsoltam és irány Kisvárda, mentem haza.... Aznap iwiw-en olvastam, hogy nyugodj békében Takács Imi... Egyből írtam üzenetet annak, aki kirakta, hogy te nem arról az Imiről beszélsz, aki....!? És jött a válasz, hogy de.... A vonaton csak sírtam, meg otthon is.... Mire hazaértem msn-en az öccse írt az ő msn-jéről, hogy meghalt... Jött a temetés... Debrecenből mentem haza, mert közben suli volt... Rengetegen voltunk, csepergett az eső, erre azt szokták mondani, hogy még az ég is siratja... :S Szörnyű volt....Ráadásul az ex csaja, aki elég gerinctelen módon bánt szegénykémmel olyan hisztit vágott le velünk szemben, hogy szívem szerint megtapostam volna.... Sírva mentem ki az állomásra és jött velem szemben egy nagyon öreg néni... És kérdeztem Istentől, hogy akkor most miért nem őt vitted el? Neki már biztos mindene megvolt az életben, Imi meg csak 23 éves volt... Aztán később jöttek az ,,angyali jelek"! Látsz valakit az üveg ajtó előtt elmenni, de senki nincs otthon... Kapod a kis tollakat... Érzed, hogy valaki megsimogatja a vállad... 

Azóta foglalkozom kicsit komolyabban az angyalokkal! 

De értitek már? Nem lehet tudni mikor kell menni. Nincs idő várni!!!! MOST, MA kell boldognak lenni, kihozni magunkból a legtöbbet, a legjobbat! :) <3 

Igen, nekem is vannak rosszabb napjaim... Mostanában például ezek vannak... De valahogy minden nap meg van az, amiért hálás tudok lenni, minden nap történik valami, találkozok valakivel, aki tanít valamire, amitől több vagyok. Nem olyan régen meg is kérdezték, hogy honnan van bennem ennyi pozitív energia? Nem tudom... :D De bennetek is legyen! Mert amúgy mi a francnak élünk...? :D 

Tegnap tanultam még valamit... Edivel tanultunk. Mostanában angolozunk... Ami neki is jó, mert együtt csak könnyebb tanulni, meg nekem is, mert gyakorolok, meg amúgy tök jó, mert egy csomó dologra emlékszem... :D Nah és tanultunk és valahogy feljött, hogy mi bánt mostanában engem... Azon kívül, hogy sajnos sokan kihasználnak, mint szerintem a legtöbben már tudjátok is, nincs párom... A legjobban talán ezzel tudom magam beforgatni... Edi mondta, hogy nem fogadom el magam. Aztán elkezdtem neki sorolni, hogy miért is nem fogadom el magam... Tudjátok mire jutottam??? A legtöbb kimondatlan szó miatt van magammal bajom, hogy nem mondom el azoknak akik kihasználnak, hogy amúgy basszus ezt hogy gondolod? Hogy jössz te ehhez? Miért nem veszed észre magad?

Szóval a következő lépés az lesz, hogy szépen megírom mindenkinek, hogy mi a bajom vele, mi esik rosszul vele kapcsolatban.... 

Aztán tegnap volt még egy érdekes dolog... Edinek mondtam, hogy olyan nyomorult vagyok... És csak rázta a fejét, hogy áá ááá ilyet nem mondunk, mert akkor már is az vagy!!!!! :D Milyen érdekes... Néha, sőt az esetek nagy részében magunkat húzzuk le.... De hülyék vagyunk! :) Louise L. Hay -t hallgattatok már?  Ha nem, akkor tessék hallgatni: https://www.youtube.com/watch?v=F87pGPKCbgw   Minden nap pozitív megerősítéseket kellene magunknak adni, hogy erősebb legyen a lelkünk, hogy jobban érezzük magunkat, hogy legyen önbizalmunk, hogy aztán ezt a sok-sok jót pedig kintről is lássák!!! Mert amit gondolsz magadról, azt látják mások! :D 

Jobb napjaimon, ha megyek a városban, azt szoktam érezni, hogy mindenki néz... Kriszti erre rávágta, hogy: ,,Persze!!! Mert neked kisugárzásod van!!!!" :D Nah akkor ez lesz a célom és legyen nektek is, hogy legyen kisugárzásunk, ok!!!!???? :D Pozitív kisugárzás. :D

Tegnap este Tinder-en trécseltem... Mikor ment aludni az illető, írtam, hogy örülök, hogy beszéltünk, legyen szép napja majd ma, meg hogy jó éjt. Erre ezt írta: ,,Én is imádom, hogy ilyen kis energiabomba vagy! :) " Szóval akkor valamit csak észrevesznek... :D 

Összegezzünk... Ha nem vagy boldog, nem azt csinálod, amit szeretsz, változtass! Mindig nézd meg az érme két oldalát, de ne várj, mert rövid ez az élet! Minden nap alkalmazz pozitív megerősítéseket! :)

Legyen szép napocskátok! :) Puszi